Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 8 találat lapozás: 1-8

Intézménymutató: Akadémiai Könyvtár

1999. augusztus 21.

Aug. 11-én elhunyt Livia Bacaru asszony /sz. Szamosborhíd, 1921. nov. 10./ jeles műfordító és bibliológus. Az Akadémia Könyvtárában, a Revista Bibliotecilor szerkesztőségében, az Állami Könyvtárban végzett eredményes kutatói-szerkesztői munkát. Könyv- és könyvtártudományi tanulmányai szakfolyóiratokban jelentek meg. Livia Bacaru fordította románra Liviu Rebreanu ifjúkori, magyarul írott prózáit a kritikai kiadás függeléke számára. A klasszikus és kortárs magyar irodalom tolmácsolója volt. Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Jancsó Elemér, Csehi Gyula, Kemény János, Méliusz József, Lőrinczi László, Mester Zsolt, Méhes György művei az ő fordításában jutottak el a román olvasóhoz. Különösen büszke volt Jakó Zsigmond Írás, könyv, értelmiség című, általa tudományos szépprózaként értékelt kötetének a fordítására, amely Philobiblon transilvan címmel jelent meg a Kriterion égisze alatt. Bukarestben, a katolikus Bellu temetőben helyezték örök nyugalomra. /Balogh József: Elment Livia Bacaru? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

2001. május 9.

Az unitárius egyház felszólította a Kolozs megyei tanfelügyelőséget, hogy április 15-ig költöztesse ki az iskolaépületéből a tanfelügyelőséghez tartozó pedagógus szakkönyvtárat. Mikó Lőrinc jogász, az unitárius egyház tanácsosa elmondta: a pedagógus szakkönyvtáron kívül más intézmény is - a tanügyi szakszervezet és a tanügyi kölcsönös segélypénztár - helyet kapott a szóban forgó ingatlanban. A kommunista diktatúra idején a közel négyszáz éves könyvtárat elkobozták az egyháztól, és a mintegy negyvenezer kötetet, könyvet és kéziratgyűjteményt a Farkas utcai Akadémiai Könyvtárba telepítették át. A 182-es törvény értelmében az unitárius egyház a kisajátított könyvtárat vissza kívánja szerezni és eredeti helyére szállítani. Mikó Lőrinc hangsúlyozta: amennyiben a szóban forgó intézmények nem szabadítják fel a helyiségeket, az unitárius püspökség kénytelen lesz a bírósághoz fordulni. /Papp Annamária: Tulajdonát követeli az unitárius egyház. Könyvtár és óvoda létesül. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

2003. február 27.

Az elmúlt napokban magyarellenes feliratok jelentek meg Kolozsváron a belvárosi közintézmények és magánházak falán. Az illetékesek a sajtó képviselőitől értesültek graffitikről, és azt ígérték: a lehető legrövidebb időn belül eltávolítják azokat. A polgármesteri hivatal sajtóosztályának munkatársai a Szabadságtól értesültek a falfirkák létezéséről. Szerintük a feliratok eltávolítása nem az ő feladatuk. A rendőrség feladata megoldani a kérdést - nyilatkozta Horatiu Crisan, a polgármesteri hivatal szóvivője. A rendőrök nem tudtak a magyarellenes feliratokról. /Kiss Olivér: Magyarellenes graffitik az akadémiai könyvtár falán. A rendőrség nem ismeri a tetteseket. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

2003. március 29.

A Szabadság febr. 27-i száma beszámolt arról, hogy magyarellenes falfirkák jelentek meg Kolozsváron /Moarte ungurilor! - magyarul: Halál a magyarokra!/. Ez a felirat ma is ott van az Akadémiai Könyvtár falán, mindenki szeme láttára. A polgármesteri hivatal nem vállalkozik az eltávolítására. /Cserés Ferenc: Falfirkák. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

2003. július 12.

Egyedülálló Nemzet és felekezet Erdélyben a modernitás kezdetén című kiállítás nyílt meg júl. 10-én Gyulafehérváron, az Egyesülés Múzeumban. Erdély történelmi egyházai fogtak össze, hogy a tulajdonukban lévő, felbecsülhetetlen értékű könyveket, kegytárgyakat és festményeket bemutassák a közönségnek. Az egyházi tulajdonban lévő tárgyakon kívül különféle erdélyi múzeumok és közgyűjtemények is kölcsönöztek anyagot a kiállításhoz, így a Román Akadémia Könyvtárának kolozsvári fiókja, a nagyenyedi Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtár, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtára, az Erdélyi Református Egyházkerület gyűjtőlevéltára, a kolozsvári Erdélyi Történelmi Múzeum, a kolozsvári Nemzeti Művészeti Múzeum, illetve a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum. /Tibori Szabó Zoltán: Történelmünk hiteles bizonyítékai. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12/

2003. július 16.

A kivégzett diktátor fia, Valentin Ceausescu is visszakaphatja már, amint leánytestvére, Zoe is visszakapta, elkobzott ingó vagyonát, a kétmilliárd lej értékű műtárgyakat, ékszereket. A diktátor gyermekeinek visszaadják azt, amiért mégsem dolgoztak meg, közben a magyar közösség elorzott közösségi vagyontárgyait, ingó és ingatlan kincseit nem sietnek visszaadni. Az európai integrációra készülő, immár NATO-tagnak számító Románia például a gyulafehérvári Batthyaneum könyvtárat vissza sem akar adni az egyháznak. Egyéb könyvtárak visszajuttatásával se siet. A kolozsvári Református Kollégiumét, de a piaristákét se igyekszik visszaadni, amelyeket mind beolvasztottak az Akadémia Könyvtárába. /Fodor Sándor: Szívből örvendek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16/

2004. március 11.

Ha sürgősen nem költöztetik ki a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárnak is helyet adó épületegyüttesből a soha nem látogatott Ion Vlasiu állandó kiállítást és a Román Tudományos Akadémia kutatóintézetét, akkor hamarosan nem lesz hely egyetlen új kötet számára sem, jelentette ki Sebestyén-Spielmann Mihály, az intézet vezetője. A 2002-2003-ban végrehajtott belső nagyjavítás óta jobbak a tárolási körülmények, mint korábban. Az ablakokat kicserélték, megduplázták, mindegyiket egy-egy Teleki családtag finanszírozta, az ablakokon szerepel a nevük. A könyvtár számítógépeket kapott, most kezdődik a széles sávú internetezés. Évente 250–300 millió lejt költhetnek vásárlásra – ezt az összeget a Megyei Könyvtár költségvetéséből kapják. Ezenkívül a szerzőktől is kapnak néha tiszteletpéldányokat, illetve a marosvásárhelyi Mentor, az aradi Jelen Kiadó, a csíkszeredai Pallas-Akadémia és mások juttatnak el egy-egy példányt kiadványaikból. A NKÖM, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, az Illyés Közalapítvány pályázatok alapján összegeket utal ki a könyvtárnak, így a jelentősebb köteteket: irodalomtörténeti, vallástörténeti, művészettörténeti, filozófiai, könyvtártani, történelmi, néprajzi és más könyveket, szakszótárakat, lexikonokat be tudják szerezni. Az Országos Széchényi Könyvtár, az Akadémiai Könyvtár is juttat nekik köteteket. Az utóbbi időben a Nyugaton élő egyes magyar családok is rájuk testálják magánkönyvtáraikat. Az 1990-es évek végén kb. 200 ezer kötetük volt, azóta mintegy 50-60 ezerrel nőtt az állomány. Ezenkívül újsággyűjteményeik is vannak, de e téren sok a hiányosság. A Teleki család megszervezte a bázeli és marosvásárhelyi helyszíneken működő Teleki Alapítványt. Tőlük lényeges anyagi és erkölcsi támogatást kap a könyvtár. Egy Connecticut-ban működő, amerikai magyar alapítvány az utóbbi években két-három fiatal kutató ténykedését is finanszírozta, és most egy könyvrestaurátor képzését támogatja. Elkészült a Teleki Téka ősnyomtatvány- katalógusa és az ezer oldalas másik katalógus, amely a 16. századi anyag ismertetését tartalmazza. Most készül a háromezer oldalas 17. századi katalógus. Ez utóbbit digitális formában is hozzáférhetővé teszik. /Máthé Éva: „Telt ház" a Teleki Tékában: Évente több ezer kötettel nő az állomány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

2005. december 9.

Vekov Károly kolozsvári történész a vele készül beszélgetésben kifejtette, Jakó Zsigmond tanítványaként soha nem tudott szabadulni az igényességtől. Nem lehet kisebbségi politikát folytatni a kisebbségi múlt alapos ismerete nélkül. Az a revízió, amire szüksége lenne a két ország történetírásának – de különösképpen a románnak – még nem következett be. Vekov Károly 1971-ben kényszerűségből került Bukarestre, mert évfolyamelsőként maradhatott volna Kolozsvárott, de „eltanácsolt az egyetem fura ura”, emlékezett. Így került a Nicolae Iorga Történettudományi Intézet Nemzetiségtörténeti Osztályára, amelyet Demény Lajos vezetett. Számkivetésnek érezte az ottlétet, annak ellenére, hogy sok barát került az évek során, és számos kapcsolatot sikerült kiépíteni románokkal is. A bukaresti Iorga-könyvtárnak nagyon jelentős magyar anyaga van, ott kutathatott. Az Akadémiai Könyvtárnak szintén igen jelentős történelmi tárgyú könyvállománya és magyar folyóirat-állománya van. Ekkor készítette el az erdélyi magyar művelődéstörténeti kronológiát, talán még megvan az intézetben. Fő témái egyikének – a gyulafehérvári káptalan és ezen belül hiteleshelye – érleléséhez számos más kérdés tisztázása volt szükséges, így például a középkori értelmiségtörténeté. Bukaresti indíttatású volt a székelyek középkori intézményrendszerét célzó kutatás, ez volt az első román nyelvű összefoglaló a sajátos székely intézményekről. Napjainkig a bukaresti évek alatt összegyűjtött anyagot próbálja feldolgozni. Vekov Bukarestben a Molnár Gusztáv által kezdeményezett Limes-körben vett részt. Emiatt 1988-ban házkutatást tartottak és elvitték Vekov magyar szakkönyveinek jelentős részét, valamint térképanyagot. Azóta sem sikerült visszaszereznie akkor elkobzott könyveket, térképeket. 1989 decemberében Vekov részt vett a politizálásban. Visszaköltözött Kolozsvárra. Vekov leszögezte, szükség van a teljes palettájú magyar nyelvű felsőoktatási intézményrendszerre. Kiemelten fontos a magyar történelem tanításának bevezetése minden magyar tannyelvű oktatási intézménybe, beleértve a felsőfokú egyetemi oktatást. Vekov Károly /sz. Budapest, 1947. szept. 26./ 1971-ben végzett a kolozsvári BBTE történelem-filozófia szakán. 1971–1990: kutató a bukaresti Nicolae Iorga Történettudományi Intézet Nemzetiségi Osztályán. 1990–1995: az RMDSZ országos ügyvezető titkára, majd a politikai osztály referense. 1996–2000: történelemtanár a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumban; óraadó tanár a BBTE Bölcsészkarán. Az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője a 2000–2004-es ciklusban. 2003-tól egyetemi docens a BBTE Történelem Karán. /Varga Andrea: A történésznek is van szerepe a politikában. Beszélgetés Vekov Károly kolozsvári történésszel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

lapozás: 1-8